Az osztalékpolitika ágazati vizsgálata Magyarországon

Tokeletes piacon – ez mar Modigliani es Miller 1961-es cikke ota ismert – az osztalekpolitika erdektelen. Ez maskepp azt jelenti, hogy a vallalatok nem tudnak tobbleterteket teremteni reszvenyeseik szamara az eredmeny felosztasanak megvaltoztatasaval: az ujrabefektetes vagy az osztalekkent valo kifizetes optimalizalasaval. Nem tokeletes piacon azonban szamtalan tenyező befolyasolja a reszvenyesek, es emiatt a vallalatok viszonyulasat a kifizetendő osztalekrol: az arfolyamnyereseg es az osztalek adokulcsa, a penz ki- es bearamlasok tranzakcios koltsege, a vallalati novekedesi lehetősegek, a befektetők informacios es pszichologiai kulonbsegei mind-mind meghatarozoak lehetnek. A szerzők jelen cikkukben nem az egyes magyarazo tenyezők explicit hatasat kivanjak elemezni, hanem azt, hogy osszessegeben tapasztalhato-e kulonbseg az egyes agazatok osztalekfizetesi szokasai kozott. Kerdesfeltevesuk kettős: egyreszt azonosnak tekinthetőek az egyes agazatokon belul a vallalatok osztalekhozama es osztalekkifizetesi rataja, masreszt a kulonboző agazatokhoz tartozo vallalatok osztalekpolitikaja szignifikansan elter-e egymastol.