Az osztalékpolitika vizsgálata Magyarországon = Examining the Dividend Policy in Hungary

Dolgozatom az osztalekpolitikanak, kozelebbről a magyarorszagi vallalatok osztalekpolitikai sajatossagainak szentelem. A szakirodalomban nincsen egyseges felfogas arrol, mit ertsunk osztalekpolitikan. En a dolgozatomban egy olyan, tag ertelmezest fogok hasznalni, amely a sajat tőke szerkezetere vonatkozo osszes dontest magaban foglalja. A szakirodalomban szereplő vizsgalatok ugyanakkor joreszt csak az eredmeny felosztasanak vagy ujrabefektetesenek dilemmajat vizsgaljak kulonboző keretek kozott. Empirikus vizsgalataimnal en is csak erre a szűkitett kerdesre koncentralok: a magyarorszagi vallalatok keszpenzes osztalekfizetesi sajatossagaira milyen tenyezők hatnak. A vizsgalando vallalatok koret, a mintat a Budapesti Ertektőzsden szereplő, es azok kozul is a hosszu időn at a parketten levő, megfelelő forgalmi adatokat szolgaltato vallalatokra kellett szűkitenem. Hipoteziseim azzal foglalkoznak, hogy kimutathatoak-e a piaci korulmenyek hatasai a magyar vallalatok osztalekpolitikajara. A befektetők, illetve a befektetőik erdekeit szem előtt tarto vallalatok ugyanugy evente forint-tizmilliardok sorsarol dontenek, amikor meghatarozzak eves osztalekpolitikai dontesuket. A reszvenyeseik altal fizetendő ado, a vallalati befektetesi lehetősegek, a reszvenyesek pszichologiai megszokasai, a nem-vart osztaleknagysagra erkező piaci reakciok mind-mind befolyasoljak az arfolyamvaltozasokon keresztul reszvenyeseik vagyonat is. Vizsgalataimban a nemzetkozi szakirodalommal egyező eredmenyekre jutottam. Statisztikai vizsgalataim alapjan megallapithato, hogy a magyar vallalatok betaja es osztalekfizetesi sajatossagai kozott kapcsolat talalhato. Tobbfele modszer alapjan is ugy tűnik, hogy a kisebb kockazatu (azaz ismet a novekedesre kevesbe kepes) vallalatok fizetik a nagyobb osztalekot, de megallapitasunk szerint ezt az osztalekpolitikai kulonbseget az expanziv szakaszokban lehet kimutatni. Egy masik, de az előzővel osszefuggő vizsgalati irany alapjan a vizsgalt vallalatok osztalekpolitikajat gyokeresen befolyasolja agazathoz valo tartozasuk – megallapithato, hogy az erettebb, novekedesi lehetősegekkel kevesbe rendelkező iparagak vallalatai nagyobb osztalekot fizetnek. Ugy tűnik, hogy a vallalatok hosszu tavu novekedese nem a tankonyvi semakat tukrozi: az alacsonyabb osztalekhozamot nem kompenzaltak magasabb novekedessel, illetve a befektetők a reszvenyek ertekelesenel nagy sullyal vettek figyelembe az osztalekhozamot. A dolgozat befejező reszeben az adoelkerules elmeleti lehetősegeivel es magyar gyakorlataval foglalkoztam. Ugy tűnik, időről időre az adorendszer aszimmetrikus szabalyozasa lehetőve teszi, hogy a kulonboző reszvenyesi csoportok arbitrazzsal eltuntessek osztalek- (es/vagy arfolyamnyereseg-) adojuk jelentős reszet. A gyakorlati tesztek megmutattak, hogy az adoarbitrazsra jelentős teret engedő evekben az osztalekfizetes kornyeken szamos vallalat reszvenyforgalma szignifikansan emelkedett, ami az adoelkerulő kereskedes letet igazolja. A dolgozat legkezzelfoghatobb gyakorlati eredmenyeit az adokikerules elvi lehetőseget megmutato 10. fejezet, valamint az adokikerules tenyet statisztikai uton is bizonyito 11. fejezet adja. Ez alapjan ugy tűnik, hogy időre időre a szabalyozo hatosag megprobalja a befektetők adokikerulő jatszmainak teret a minimalisra csokkenteni, de utana a szabalyozas kesőbbi, mas szempontokat szem előtt tarto valtoztatasai rendre ujra lehetőve teszik a kulonboző adokulcsu befektetők arbitrazs-tevekenyseget. Az empirikus eredmenyek megmutattak, hogy ezek a tokeletlensegek nem pusztan elvi lehetősegek, hanem a szereplők tenylegesen ki is hasznaljak azokat. A teszteredmenyek megmutattak, hogy az osztalekfizetes kornyeken szignifikans a forgalomnovekedes, azaz a dinamikus adoelkerulő strategiat nagyleptekben folytatjak a magyar piaci szereplők.